Műanyag ételtároló: mikrózzuk, vagy se?

muanyag_mikro.png

A címben feltett kérdés igen gyakori téma a blogokon és a fórumokon. Ha beírjuk a keresőbe, hogy "műanyag a mikrohullámú sütőben" és ehhez hasonló kifejezéseket, akkor több, mint százezer találat információi közül válogathatunk. Ember legyen a talpán, aki el tudja dönteni, hogy melyik igaz és melyik hamis.

Előkerestem az itthoni műanyag ételtárolókat. A rögtönzött kutatás során 25 darab doboz került elő, amelyeken az újrahasznosítási szimbólumokat kerestem. Az összes tálkán, kivétel nélkül, az 5-ös számot találtam, tehát azok polipropilénből (PP) készültek. A tetők többsége is ebből az anyagból készült, kivételek a lenti kép bal oldalán lévő doboztetők, amelyek közül kettőn a 4-es, kettőn pedig a 7-es számot találtam. Így azok kissűrűségű polietilénből (LDPE, ez a 4-es), illetve kategóriáját tekintve egyéb műanyagból készültek (7-es).

mikro_muanyag_edenyek.jpgItthon talált polipropilén (PP) műanyag ételtároló dobozok

Utóbbi riadalomra is adhatna okot, hiszen ha a vásárló nem tudja, hogy pontosan milyen anyagot tesz a mikrohullámú sütőbe, akkor felmerülhet benne a kétely, hogy káros vegyület kerülhet az ételébe. Mégsem kell azonnal megriadni. Ezek a 7-es számozással ellátott tetők is polipropilénből készültek, csak elhelyeztek rajta egy gumírozott peremet a jobb zárás miatt. Így, mivel két anyagot is használtak ezeknél a fedőknél, az egyéb megjelölést kapták (nagyon helyesen). Tehát, összefoglalva a műanyag ételtároló dobozok, illetve a heti menüs ételfutáros csomagolások túlnyomó többsége az 5-ös megjelölésű polipropilénből (PP) készül. Műanyag ételtárolóként a polipropilén (PP) jó választás, hiszen 100°C-ig tartósan hőálló és alaktartó. Nem véletlen, a műanyag teakiöntők is ebből az anyagból készülnek. Az anyag lágyulási hőmérséklete 130-140°C körül van, itt már kis erő hatására deformálható a termék alakja, 160-170°C-on viszont meg is olvad.

De vissza a mikrózáshoz. Általánosságban az étel melegítési ideje a mikróban 3-4 perc, ennyi idő jellemzően elég 700-800 W teljesítményen, hogy az étel a hűtőből kivéve is forró legyen. De mennyire forrósodik fel az ételtároló doboz, eléri a 100°C hőmérsékletet? Ennek jártak utána Moreira és társai [1], ahol vízzel teli új és használt PP ételtároló dobokat melegítettek mikrohullámú sütőben. Intenzív melegítésnél (700 W) az ételhordók is gyorsan melegedtek, a maximális 7 perces melegítés végén 90°C körüli hőmérsékletűek voltak. Kisebb teljesítménynél (350 W) a dobozok hőmérséklete is kisebb volt, jellemzően 60-80°C. Persze, így is el lehet érni a 90°C-os hőmérsékletet a mikrózással, hosszabb idő alatt. Az internetes oldalakon gyakran olvastam olyan állítást, hogy ne használjunk műanyag ételhordókat a mikróban, mert elolvadnak. Azonban a PP ételtároló műanyagdobozok normális, megszokott melegítési folyamat végén nem érik el a megolvadásukhoz szükséges hőmérsékletet. Sőt, a doboz hőmérsékletének növekedése az idő függvényében lassul, ráadásul, melegítéskor hamarabb kezd el az ételben lévő víz forrni, mint ahogy a doboz megolvadna. Tehát ez az állítás alapvetően badarság. Egy kivétellel: a mikrók grillezési funkciójával tényleg megolvasztható a műanyag!

homerseklet-mikrozasi_ido.pngA mikróban melegített műanyag PP ételhordó hőmérséklete a melegítési idő és a mikrohullámú sütő teljesítményének függvényében [1]

A műanyagokat felépítő óriásmolekulák lényegében inert anyagok, nem tekinthetők mérgezőknek, más anyagokkal sem lépnek reakcióba egykönnyen. Mégsem tekinthető teljesen kockázatmentesnek egy műanyag termék (mint ahogyan az életben semmi sem az). Ugyanis a műanyag építőelemek összefűzéséhez katalizátorra van szükség az alapanyag gyártásakor, illetve egyéb adalékanyagokat (pl. stabilizátorként és öregedésgátlóként ható antioxidánsokat; antisztatizáló adalékot elektromos feltöltődés ellen; optikai fehérítőanyagokat a jobb esztétikai megjelenésért, stb) is használnak, a kedvezőbb tulajdonságokért [2]. De a stabilizátor például pont azért kell, hogy a 200°C körüli hőmérsékleten ne induljanak be a műanyagban káros bomlási folyamatok, amikor a polipropilén (PP) olvadék állapotban van (helyesebben mondva ömledék állapotban) és éppen a tárolóedény készül az alakadó formában!

A polipropilén (PP) az úgynevezett Ziegler-Natta eljárással készül, ahol katalizátorként fémek különböző sóit (magnézium-klorid, MgCl2; titán-tetraklorid, TiCl4), illetve egyéb savakat használnak nagyon kis mennyiségben. 1 g katalizátor felhasználásával 40-70 kg polipropilén készül el, tehát a műanyag végtermék 0,002%-ban a katalizátor anyagait is tartalmazza (100.000 molekulából átlagosan 2-3 ilyen) [4]. A felhasznált stabilizátor szer valószínűleg ennél nagyobb koncentrációban található meg az ételhordóban: kb. minden 2000 molekulára juthat egy belőle. Ezek a kisebb méretű vegyületek valóban képesek a termék falán keresztüljutni és belekerülhetnek a levegőbe, vagy az ételbe. Éppen ezért igazak azok az állítások, hogy az ételhordóból lehetséges, hogy kioldódhatnak vegyületek. Igen, igaz! Teljesen inert anyag nem létezik, minden anyagból (akár papír, akár műanyag, akár fém, akár kerámia) képes valamilyen vegyület kioldódni a használat során. A kérdés nem az, hogy kioldódik-e valami. A kérdés az, hogy mekkora koncentrációban!

muanyag_kioldodas.pngAz edényből kioldódó ftalát vegyület a mikrózáskor (zöld szín = 700 W; piros = 350 W; kék = 210 W teljesítmény) [1]

Moreira kutatásában (aki a hőmérsékletet is vizsgálta) ki is tudta mutatni, hogy a mikrózás után az ételhordóban lévő víz ftalát-koncentrációja megnőtt az eredeti értékhez képest [1]. A kérdés megint az, hogy mennyivel és mi a koncentráció? 1 liter (= 1 kg) vízben átlagosan 0,5-3 mikrogramm (μg) ftalát vegyület volt kimutatható a mikrózási szokástól függően, az alapanyagban lévő katalizátor miatt. Mit is jelent ez? Azt, hogy 1.000.000.000 μg vízben legfeljebb 3 μg veszélyesebbnek tartott vegyület volt. Tehát, a vizsgált ftalát vegyület koncentrációja 0,0000003% volt a vízben, amely érték rendkívül alacsony. Ugyancsak hasonló nagyságrendű, mikrogrammos kioldódásról számolt be Nerín és csapata [5], amikor benzol kioldódását vizsgálták polipropilén (PP) anyagból. Ilyen dózisban - még ha össze is adjuk őket - emberre abszolút nem veszélyes. Az élet egyéb területein, akár egy forgalmas út mellett sétálva, ennél sokkal nagyobb dózisban szedünk össze más káros vegyületeket. 

Abban is van igazság, hogy az étel savassága befolyásolja, hogy pl. mennyi ftalát vegyület tud kioldódni a  műanyag ételtárolóból. Fang és társai [6] kimutatták, hogyha az étel pH-ja 3 (tehát erősen savas), akkor a 3 μg helyett 9 μg ftalát oldódott ki az ő esetükben 5 perc mikrózáskor (a koncentráció tehát már majdnem elérte a 0,000001%-ot). Ez a pH érték amúgy a szénsavas kóláéval vetekedik, nem tudom, ki mikrózik kólát, az elvetemült tudósokat levéve? Az ételek semmiképpen sem ilyen savasak ;) 

Összességében azt lehet mondani, hogy azok a műanyag ételhordók, amelyek polipropilénből (PP) készültek és van rajtuk mikrózható jelzés (vagy megadták, hogy 100°C-ig legalább használható), azokban egészségkárosodás nélkül melegíthető az ételünk, az esetlegesen kioldódó vegyületek koncentrációja pedig elenyésző, bőven a megengedett határérték alatti. Az élelmiszerrel érintkező műanyagokba ezen túlmenően csak olyan adalékanyagok kerülhetnek, amelyek előzetesen élelmiszeripari engedélyt szereztek. Ezért például élelmiszeripari engedéllyel nem rendelkező, esetlegesen nem ehető maradványokat tartalmazó diszperzites vödörben sem a legjobb ötlet palacsintatésztát keverni, mint ahogyan azt 2017. telén prezentálták...

m1_hirado-palacsinta.png

Diszperzites vödörben például ne tároljunk élelmiszert, mert nem rendelkezik élelmiszeripari engedéllyel, más területen alkalmazandó [7]

Végül nézzünk pár egyértelmű hoaxot is. Sokáig népszerű állítás volt, hogy a melegítés hatására mérgező dioxin szabadul fel a műanyag ételhordóból, ha az zsírral érintkezik. Szerencsére ezt a badarságot már akkoriban is gyorsan cáfolták [3]. Ahhoz, hogy dioxin szabadulhasson, ahhoz olyan műanyagtípusra (leginkább PVC-re) van szükség, amelyből tökéletlen, alacsony hőmérsékletű égetésnél felszabadulhat egyáltalán ez az anyag. A polipropilén (PP) egy olyan hosszúláncú szerves vegyület, amelyet csak szén (C) és hidrogén (H) atomok építenek fel, így kiválóan éghető, így ebből az anyagból nem fog dioxin felszabadulni, akkor sem, ha netán elégetjük. Másik szupervád a műanyagokkal szemben, hogy felszabadulhat belőle a rettegett biszfenol A (BPA). Ezt az anyagot valóban használják a műanyagiparban polikarbonát (PC) és térhálós epoxi gyanták esetében, de a PP ételhordókban nem, így ezekből az ételhordókból nem tud felszabadulni!

Viszont legalább én is találkoztam egy olyan állítással, amivel egyet tudtam érteni. Ez volt: ne tároljunk élelmiszert olyan műanyag dobozban, amely már erősen karcos, vagy elszíneződött. Miért? A használat során keletkező karcok későbbi tisztítása nehéz, megtapadhatnak benne a kórokozók. Az elszíneződés pedig valóban azt jelentheti, hogy elöregedett az ételhordó és megérett a cserére. Elszíneződő fémbe (értsd rozsdásodóba) sem tennék én már élelmiszert.

Források:

[1] Moreira M.A., André L.C., Cardeal Z.L.: Analysis of phthalate migration to food simulants in plastic containers during microwave operations. International Journal of Environmental Research and Public Health 11, 507-526 (2014).
[2] Ronkay Ferenc Még egy esély c., műanyaghulladékokkal foglalkozó szakblogja.
[3] mindenár.hu: Mikrosütő vs. műanyag - van-e edényveszély?
[4] MOL.hu: Polipropilén előállítása
[5] Nerín C., Acosta D., Rubio C.: Potential migration release of volatile compounds from plastic containers destined for food use in microwave ovens. Food Additives & Contaminants 19, 594-601 (2002).
[6] Fang H., Wang J., Lynch R.A.: Migration of di(2-ethylhexyl)phthalate (DEHP) and di-n-butylphthalate (DBP) from polypropylene food containers. Food Control 73, 1298-1302 (2017).
[7] Index.hu - Mindeközben 2017. február 22-én.