Mit jelentenek azok a fránya számok a műanyagokon?

Számos hoax, hisztéria és féligazság kering a hazai internetes portálokon a "jó" és a "rossz" műanyagokról, amelyeket legtöbbször a termékeken található számkódokkal igyekeznek megmagyarázni. Van valóságalapja ezeknek az állításoknak? Vagy valahol máshol kell keresni az igazságot?

ujrahasznositasi_szamok.png

Az elmúlt években rohamtempóban terjedt az internetes oldalakon, sőt még ma is fel-felbukkannak cikkek, amelyek részletesen, ámde tudományos alapok nélkül tárgyalják a "jó" és a "rossz" műanyagokat. Mindezt a rajtuk található számok alapján teszik, amelyet egy titokzatos jelölésrendszernek állítanak be. A cikkek között nagy az átfedés, általában szinte szóról-szóra ugyanazokat írják egymástól átvéve. Legtöbbször az állítások mindenféle alátámasztása nélkül, ráadásul olyan rövidítéseket használva, amelyeknek már az elolvasása is mérgezőnek hangzik (pedig a cikkíró valószínűleg azt sem tudja, hogy pontosan mivel vagdalkozik). Itt az ideje lerántani a leplet a misztikus számokról.

El fognak szomorodni azok, akik szeretnek összeesküvés-elméleteket gyártani, vagy a csomagoláson lévő számok alapján válogatnak, hogy milyen termékeket hajlandók megvenni. Ugyanis ezeknek a számoknak egyáltalán nincs titkos tartalma. A csomagolóanyagok azonosítási rendszerét az Európai Közösségek Bizottsága fogadta el 1997. januárjában úgy, hogy a csomagolási anyagokhoz önkényesen különböző számokat rendeltek és rögzítették azt a 97/129/EC számú határozatban [1]. Ez a határozat szervesen kapcsolódik az EU által korábban megalkotott csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló irányelvéhez, amelyben  előírták, hogy a főbb csomagolási típusokat számozással kell ellátni és kötelezően fel kell tüntetni a termékeken, annak érdekében, hogy az anyagok hulladékká válása után segítsék azok válogatását és anyagában történő újrahasznosítását.

muanyag_tipus_jel.pngA csomagolóiparban használt tömegműanyagok egységes jelölésrendszere az EU-ban [1]

Az itt 1-6 közötti számozással felsorolt műanyagokat nevezzük tömegműanyagoknak, amelyekkel a felhasználók, mint műanyag élelmiszer- és tisztítószer csomagolási anyagként találkoznak a boltok polcain. A fenti ábrán láthatók, hogy egyes műanyag csomagolásokkal milyen esetekben találkozhatunk, de röviden szedjük össze a főbb termékcsoportokat:

  • PET (1-es): az átlátszó üdítős- és ásványvizes palackok, étolajas flakonok, tisztítószeres flakonok, illetve gyümölcstároló dobozok.
  • HDPE (2-es): tejes kancsó, színes tusfürdők és samponok flakonjai, margarinos és joghurtos dobozok és kisméretű palackok, kupakok, boros kanna, masszív bevásárlótáskák és vegyszeres flakonok (amúgy használják még gáz- és vízcsőként is). 
  • PVC (3-as): élelmiszeripari felhasználása fokozatosan háttérbe szorul. Megtalálható tisztítószeres flakonokként, flakonok külső szélén lévő dekorációs fóliaként, csővezeték anyagaként, orvostechnikai eszközökben (infúziós csövek, vérvételi tasak), illetve ebből készül többnyire a háztartási gumiszerű takarítókesztyű.
  • LDPE (4-es): többnyire fóliákat készítenek ebből, így a nagyobb kiszerelésű termékeket körülvevő fóliák, a vékony műanyag zacskók és bevásárlótáskák, ipari- és mezőgazdasági fedőfóliák, vékony műanyag kesztyűk a boltok csemegepultjainál és a pékáruknál.
  • PP (5-ös): margarinos és joghurtos dobozok, műanyag tálak és vödrök, ételtároló dobozok, flakonok, műanyag pohár, szívószál, színes evőeszközök.
  • PS (6-os): tojástálca, átlátszó (és törékeny) evőeszközök, habosított ételtároló tálcák (amikben kiszállítják az ételt), joghurtos poharak, habosított thermopoharak a vásári forralt borokhoz.
  • Egyéb (7-es): a csoportba olyan műanyagok tartoznak, amik jellemzően nem a csomagolások anyagai. Ebből az anyagból van a műanyag napszemüveg szára és lencséje, a CD/DVD lemezek, a mobiltelefonok burkolata, plexi reklámtáblák, tehát jellemzően a műszaki műanyagok; sőt ebbe a csoportba sorolandók a biopolimerek is, amelynek a legelterjedtebb képviselője a politejsav (PLA).

Hogy teljes legyen a sor a jelölési rendszer számozását illetően, meg kell említeni, hogy ugyancsak létezik számozás a kartonpapírra (20-as szám az újrahasznosítási jelben), az újságpapírra (22-es), sőt a fém (40-es) konzervekre és alumínium (41-es) dobozokra is megvan az újrahasznosítási jel és szám. Csakúgy mint a papírnak (50-es), üvegnek (70-es) és a többrétegű dobozos (84-es) tejeknek és gyümölcsleveknek a csomagolásához is társítottak számozást.

ujrahasznositasi_szamok_egyeb.png

A csomagolóiparban használt egyéb anyagok jelölései az EU-ban [1]

A számozott műanyagokról még egyéb butaságok is keringenek az interneten, mint például, hogy melyiket miért szabad használni, illetve miért nem (mert kioldódik belőle a lágyítószer, mert tele van a hormonháztartásra veszélyes biszfenol A-val, stb.). De hogy ezek az állítások mindegyike teljes képtelenség, vagy van valóság alapjuk is, arról majd egy következő bejegyzésben rántom le a leplet!

Források:

[1] Az Európai Közösségek Hivatalos Lapja L 50/28, Az 1997. január 28-ai Bizottsági 97/129/EC számú határozata a csomagolóanyagok azonosítási rendszerének meghatározásáról.